1956 októberében a magyar nép a szabadságért, a döntés jogáért, magáért a nemzetért szállt szembe a legyőzhetetlen nagyhatalommal, a Szovjetunióval. Az akkori világ legnagyobb hadseregével, annak tankjaival és katonáival szemben sorakoztak fel az egyszerű nép fiai. Olyan ellenségtől akarták megszabadítani hazánkat, amelyik államokat söpört el és tett egyenlővé a földdel, aki átlépett bárkin és bármin, ha céljai azt kívánták.
Hatvanhét év telt ez azóta, közel hét évtizede már, hogy vérbe fojtották a magyarság forradalmát. De a tüzet soha nem tudták eloltani, s ahogyan azt már többen is megfogalmazták, ez a harc a kommunizmus végének a kezdetét jelentette.
Nézzük csak meg, miről is szól a mai nagypolitika? Világszerte számos nemzet, köztük a magyar is az önrendelkezését védelmezi, a szabad döntés jogáért száll síkra, s teszi ezt olyan közösség részeként, mely elvileg a demokrácia alapelveire épült!
Érthetetlen, hogy miért akarja szétverni az unió a nemzetállamokat, miért akarja megfosztani teljes önrendelkezésüktől az Európát sokszínűvé tevő népeket! 1956 mártírjai nem ezért áldozták életüket, nem egy újabb szuperhatalom arctalan tagjaként szerették volna látni hazánkat, hanem egy független, erős, önálló nemzetként. Az ő emléküket is meggyaláznánk azzal, ha nem lennénk álmaikhoz, áldozatukhoz méltók, s feladnánk a legtöbbet, ami egy népnek megadatott: a szabadságot.
Sajnos nincs könnyű dolgunk, mert a kommunizmus eszméje nem tűnt el a rendszer bukásával! A mai napig itt vannak azok a politikai pártok, melyeknek nem Magyarország az első, itt vannak azok a politikusok, akik képesek elárulni saját nemzetüket az unió bürokratái által elvárt módon. Pontosan úgy, mint tették azt a kommunisták.
Olyan korábban talán sohasem volt a magyar történelemben, hogy az utókor együtt ünnepelhet a hőseivel, ez 1956 legnagyobb csodája. Sajnos sokáig már mi sem tehetjük ezt meg, hiszen szépen lassan az utolsó forradalmárok is csatlakoznak majd égi társaikhoz. Nagy érték, s egyben óriási lehetőség történelmünk alakítóival közösen ünnepelni 1956. október 23-ának forradalmát. Nekünk még megadathat, hogy láthatjuk, kik harcoltak a magyar hazáért, kik azok, akiket csak a világ legnagyobb hadserege tudott legyőzni.
Úgy kell élnünk, hogy méltók legyünk hőseinkhez, s akkor Magyarország mindig egy nagyszerű szeglete lesz ennek a viharos világnak!