„Ugyan, édes fiam, mi bántja a szívedet, hogy olyan vagy, mint a háromnapos esős idő?”

„Ugyan, édes fiam, mi bántja a szívedet, hogy olyan vagy, mint a háromnapos esős idő?” - ugye, ismerős ez a népmesei fordulat. Sokan gyászolnak - egyébként mindig - szerte az országban. Idén elvesztettünk sok ismert művészt és még több kevéssé ismert embert, barátot, kollégát, hozzátartozót, akik fontosak, szeretettek voltak egy közösség számára. Nyugodjanak békében! S mindeközben szép számmal születnek közénk gyermekek is. Gyász és ünnep, halál és élet kettőssége szövi át …
„Ugyan, édes fiam, mi bántja a szívedet, hogy olyan vagy, mint a háromnapos esős idő?” - ugye, ismerős ez a népmesei fordulat. Sokan gyászolnak - egyébként mindig - szerte az országban. Idén elvesztettünk sok ismert művészt és még több kevéssé ismert embert, barátot, kollégát, hozzátartozót, akik fontosak, szeretettek voltak egy közösség számára. Nyugodjanak békében!
S mindeközben szép számmal születnek közénk gyermekek is. Gyász és ünnep, halál és élet kettőssége szövi át az életünket. Sokan gyászolnak most tágabb környezetemben, kicsik-nagyok, s a gyász idején születésnapok, családi ünnepek közelegnek, itt a karácsony, de ezek az ünnepek már mások lesznek, kevesebben üljük körül az asztalt, csendesebbek leszünk, és ez pillanatnyilag így marad. Az járt a fejemben, hogy a halálra valahogy nem készülünk, nem készítjük a gyerekeinket. Gyakran csak úgy megtörténik a családban, és aztán vagy tudunk vele valamit kezdeni, vagy nem. Pedig, ha nincs pandémia, akkor is előfordulhat, hogy elbúcsúzni sem tudunk a szeretteinktől az idő rövidsége vagy a körülmények miatt, s ezzel bizony életkortól függetlenül megküzdünk. Egy Boldizsár Ildikóval készített 2013-as interjút olvastam nemrég. És bár receptet nem adhatok, de megfontolandók a szavai: Időben fel kell készíteni a gyereket a halálra. S ha ez nem történt meg, ne hagyjuk, hogy szorongjon. Olvassunk együtt mesét!
"Figyeljük meg, hogy a gyereknél hol van elakadás: nem tudja elfogadni a nagyi halálát? Nem tudott elbúcsúzni tőle? Nem tudja elengedni? Fél, vagy nem érzi a méltóságot, a szintemelkedés lehetőségét? Próbáljunk olyan mesét, leginkább sok apró epizódból álló, mágikus képességekkel bíró szereplők sorát felvonultató varázsmesét, tündérmesét választani, amelyek ezeket az elakadásokat szólítják meg a gyerekben. A szorongásoldásra például hatékonyak a sárkányokat, boszorkányokat, óriásokat legyőző, vagy őket megszelídítő, kezelni tudó mesehősök. De jól használható motívum a táltos ló is: a gyerekek könnyen ráéreznek saját mozgató erejükre, amely kisegíti őket a bajból. A gyerekek tanulnak a mesehősöktől, és a jó mesehős megdolgozik a boldogságáért. Egyetlen olyan mesehőst sem ismerünk, aki elméletben oldja meg a problémákat, aki csak beszél arról, hogy hogyan kellene élni.” (Boldizsár Ildikó)
S végül egy mondóka, amit Boldizsár Ildikó mindenkinek megtanítana, ezért továbbadom én is, hogy tanuljuk meg mi is, és tanítsuk meg gyermekeinknek is:
Sim-sum fúj a szél, fúj a szél,
Ez a kis fa jaj, de fél, jaj, de fél.
Minden ága megremeg,
A levele lepereg,
Sej-haj semmi baj,
újra zöldül majd a gally.
Kívánom minden gyászolónak, találjon békére, erre is jó az advent csendje.