Mézkóstolással színesítették a beporzók napi előadást a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Patkós Dániel méhész hétfő délelőtt öt osztályt avatott be szakmája rejtelmeibe.
PAKAINÉ PUSZTAI NÓRA
A beporzók napja alkalmából interaktív előadással készültek a szolnoki Damjanich János Múzeumban. A programra öt osztály jelentkezett. Patkós Dániel szolnoki méhész rövid betekintést nyújtott a szakma rejtelmeibe. Mint kiderült 85 méhcsaláddal dolgozik, a megtermelt méz mennyiséget számos tényező befolyásolja, de körülbelül 3500 kiló „folyékony aranyat” perget le évente.
– Hoztam kaptárvasat, ami a méhészethez elengedhetetlen. Füstölőt, amivel meg tudjuk nyugtatni a méheket – sorolta, majd mutatta a további eszközöket, melyekkel az apró állatokat kezeli.
Gázálarc, fejvédőket, kereteket mutatott meg a szolnoki Kassai Úti Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola másodikosainak hétfőn délelőtt. A kisdiákok azt is megtudhatták, milyen a vándorméhész élete, sőt kis segítséggel fel tudták sorolni a Magyarországon leginkább elterjedt mézfajtákat is. A gyerekek igencsak megdöbbentek, amikor megtudták, hogy a méhek negyven napig élnek, és ezt az időt is végigdolgozzák.
– Nem alszanak téli álmot a méhek – szögezte le a szakember. – De tavasztól őszig gyűjtik a virágport és készítik a nektárt.
– A repcét, az akác, és a hárs követi, közben, ha sikerül és szerencsés időszakot fogunk ki, akkor a vaddohány is összejöhet a napraforgó előtt – magyarázta a méhész.